Túlélőtúra a Keszthelyi hegységben. Eláztunk, de túléltük.
Este 11-kor kaptuk meg a bejárható pontokat, és mivel a bor már elfogyott addigra, így tudtunk a térképre koncentrálni. Kiderült hogy egy körre fűzzük fel a pontokat, és a korábbi félelmünk (hogyan tudnánk Edericset útba ejteni), teljesen szertefoszlott, hiszen körberaktak minket meglátogatandó helyszínekkel (Szél-lik, templom, Csodabogyós bázis és hát a Szabó pince (háháhá)).
A csepergő esőben elindultunk az első ponthoz. Nagy helyismerettel simán eltévesztettük és a gyenesi fénykereszt helyett a vonyarcihoz mentünk. Ott felnt aztán kiderült hogy nem is mi tévesztettük el, hanem a szervezők adták meg rosszul a térképszelvényt. Az eső a Szent Mihály dombon már egész komolyra vette és majdnem a györöki kilátóig szakadt. Elég rendesen eláztunk, de a kilátónál óriási szél fogadott minket, de már eső nélkül, így hamar meg is száradtunk.
A szélviharban felmentünk még a Pap hegyre és a szépkilátóhoz, aztán a napfelkeltében a golf pálya melletti bringaúton elballagtunk Edericsre.
Reggel, miután felriadtunk meg is céloztuk a Szabó pincét. Fröccs az előzetes tervekkel ellentétben mégsem kellett a szervezetünknek, így csak a pecsétet szereztük meg. Mónika leszaladt a két falubeli pontért, mi megnéztük hogy milyen menő a telek felső vége 🙂 és elindultunk a Csodabogyóshoz. Merthogy Mónika nem vitt telefont. Felfelé a Szél-lik felé le akartak minket beszélni a hegyről, mert a felső részen nem nagyon volt kitaposott ösvény, amihez viszonyítva meg tudtuk volna keresni a lukat, de a GPS segített. Ez volt amúgy a legnehezebb szakasz. A hegytetőről elindultunk vissza Bece felé a Pele apó tanösvényen, hogy a szurdokot lefotózzuk, majd vissza a Büdüskút irányába az erdész utakon. Itt fent már csak kisebb szebbnél szebb dimbeken-dombokon kellett áthaladni. A Büdöskúti pihenőnél kis kaja, Mónika megnézte a kutyatemetőt és Vulkán őrnagy sírját, mi a Padkűi kilátót, aztán leereszkedtünk a hatlábú pajtához. A pajtától már csak át kellett szaladnunk az agyagnyúl lövészek golyói között a lőtér táblájához, és ráfordulhattunk a célegyenesre.
A nagymezőn várt minket egy feladat, amit szeretünk, madárfelismerés. Felismertük őket. Persze segítséggel, és azért nem mindet, de kaptunk egy csomó pontot. Felszeladtunk az utolsó ponthoz, a Festetics kilátóhoz és visszaballagtunk a sulihoz. Mivel útközben nem találtunk szemetet, ezen az utolsó szakaszon gyűjtöttük be.
A sulinál leadtuk a menetlevelet, megettünk egy nagy adag csülkös-répás babot, és elindultunk haza.
És a 33. helyezést értük el. Úgyhogy nagyon pengék voltunk.
Milyen virág van a táblán? 
Padkű kilátó 
Úton a hatlábú pajta felé